Országos:

Lelki életünk, személyiségfejlődésünk szempontjából az élethosszig tartó tanulásnak számos pozitív oldalát ismerjük.

Lelki egészségünk nagymértékben függ attól, hogy mennyire tudunk hatékonyan alkalmazkodni környezetünkhöz. Ezt az alkalmazkodást születésünktől kezdve tanuljuk, egészen életünk végéig.

A köztudatban sajnos számos téves elképzelés létezik a tanulással kapcsolatban. Az egyik ilyen elképzelés szerint a tanulás nagyjából születésünktől a fiatal felnőttkorig, egészen pontosan az iskola végéig tart, és két nagyobb szakaszra osztható, a gyerekkorra és az iskolás korra. Gyerekkorban fejlődnek olyan alapvető készségeink, mint például a beszéd, az iskolapadban pedig a felnőtt élethez, a munkavállaláshoz szükséges speciális tudásanyagot sajátítjuk el. Ez az elképzelés hibás abban az értelemben, hogy az iskolai tanulással egyrészt tovább fejlődnek már meglévő képességeink, másrészt új készségeket is elsajátítunk. A hibás szemlélethez kapcsolódik egy további általános vélekedés, mely szerint csak addig „kell” tanulni, amíg iskolába járunk, az iskola befejeztével többet nem „kell tankönyvet a kezünkbe venni”. Ez a szemlélet sok esetben akadályozza saját fejlődésünket, nehezíti a hatékony alkalmazkodást.

A távoktatást, vagy idegen szóval „e-learning”-et, amely korszerű elektronikus info-kommunikációs eszközzel támogatott tanulást jelent, sok esetben hibásan értelmezzük. A fogalom nem csak azt takarja, hogy a tanuló és a tanár között nagy a fizikai távolság (például a tanár Budapesten, a diák Miskolcon tartózkodik). Sokkal pontosabb az a megfogalmazás, hogy a tanárt egy speciálisan megírt tankönyv, vagy számítógépes program helyettesíti. A kommunikáció a tanár és a diák között alapvetően elektronikus formában zajlik. Természetesen ma már az Internet segítségével a számítógépek mellett ülők rendelkezésére állnak közvetlen (on-line) lehetőségek a tananyaggal kapcsolatos valós idejű beszélgetések, kérdésfelvetések, konzultációk megvalósítására.